Azt hittem, a kontroll azt jelenti, hogy mindent én csinálok a vállalkozásomban – nagyot tévedtem!
Van egy mondat, amit szerintem a vállalkozók többsége jól ismer:
„Majd inkább megcsinálom én, az a biztos.”
Én is sokszor használtam ezt a mondatot. Ha volt egy elképzelésem arról, hogy mit szeretnék megvalósítani, természetesnek tűnt, hogy nekem kell megcsinálnom. Hiszen én tudom, mit és hogyan szeretnék, én látom magam előtt a végeredményt. Csakhogy egy idő után azt vettem észre, hogy rengeteg olyan apró feladatot végeztem el, amit valójában nem azért csináltam meg, mert csak én lennék rá képes. Hanem azért, mert féltem attól, hogy valaki más vagy egy rendszer nem csinálná meg úgy, ahogy én szeretném.
És közben rengeteg idő elment olyan feladatokkal, mint
- posztok szerkesztése a Canvában akár több órán át,
- e-mailek írása,
- szövegek másolása egyik helyről a másikra,
- keresgélés a Gmail-fiókomban,
vagyis újra és újra elvégeztem ugyanazokat a lépéseket. Aztán a nap végén azt éreztem, hogy ma is dolgoztam reggeltől estig, mégsem haladtam túl sokat.
A kontrollt viszont nem akartam elengedni.
És szerintem itt volt az a pont, amikor rájöttem valamire. Szerettem volna továbbra is én eldönteni, hogy:
- milyen tartalmak készüljenek,
- milyen üzenetet szeretnék átadni,
- mi kerüljön ki a nevem alatt,
- hogyan kommunikáljak az ügyfeleimmel,
- és milyen irányba haladjon a vállalkozásom.
De ez nem jelenti azt, hogy minden egyes lépést nekem kell személyesen elvégeznem.
Így kialakult kétfajta munkamódszer: az egyik esetben ténylegesen én dolgozom, míg a másikban csak instrukciót adok, a megvalósítást pedig valaki vagy valami más végzi el helyettem. De ettől még én irányítok.
Ezt akkor kezdtem el igazán tudatosítani magamban, mikor a kisfiam ovis beszoktatása miatt előre akartam tervezni és készülni.
Az előző blogomban arról meséltem, hogyan kezdtem felkészíteni a vállalkozásomat arra, hogy a kisfiam ovis beszoktatása alatt kevesebb idő mellett is hatékonyan tudjak dolgozni. Tartalomgyártó rendszeremmel azt szerettem volna elérni, hogy néhány óra alatt elkészüljön egy teljes heti tartalomcsomag.
Közben pedig rájöttem, hogy nem elég jól beosztani a rendelkezésre álló időt. Azt is meg kellett tanulnom, hogyan tudok bizonyos feladatokat leegyszerűsíteni, felgyorsítani vagy kiadni másnak. Mert ha minden feladatnál nekem kell jelen lennem, akkor hiába akarok kevesebb idő alatt is ugyanolyan produktív lenni. A vállalkozásom továbbra is pontosan annyi időt fog igényelni, amennyit én beleteszek. És hosszú távon ez szerintem nem fenntartható. Nem szeretnék egy olyan vállalkozást építeni, ami csak egy újabb 8 órás munkahely lesz számomra.
Szabadságot szeretnék. Ehhez viszont egy kicsit muszáj lazítanom a gyeplőn.
Az AI-nál volt az első nagy „hűha” élményem
Az első igazán nagy „hűha” pillanatom az volt, amikor az AI percek alatt hozott nekem valódi eredményt úgy, hogy közben gyakorlatilag semmit nem kellett csinálnom. Csak megadtam neki az instrukciót, és elkészült, amire szükségem volt. Ott éreztem először igazán azt, hogy:
„Várjunk csak… tényleg nem nekem kell ezt végigcsinálnom?”
Hatalmas megkönnyebbülés volt számomra. És innentől kezdve más szemmel néztem a saját folyamataimra. Nem azt kerestem, hogy mit tudnék még automatizálni. Hanem azt, hogy a saját működésem mely részeit tudnám egyszerűbbé és gyorsabbá tenni úgy, hogy közben továbbra is én irányítsak.
Így született meg az Automata Gmail asszisztens is
A Gmail-fiókomban például sok olyan feladat volt, ami rendszeresen visszatért.
Válaszokat kellett megírnom hasonló, visszatérő kérdésekre.
Az e-mailek keresése hosszú perceket vett el az időmből.
Dokumentumok és fontos információk után kellett kutatnom.
És közben csak azt szerettem volna elérni, hogy a Gmail fiókom ne egy folyamatosan növekvő, átláthatatlan káosz legyen, hanem egy olyan hely, ahol gyorsan megtalálom azt, amire szükségem van.
Ezért kezdtem el felépíteni az Automata Gmail asszisztensemet. Nem azért, hogy a rendszer döntsön helyettem. Hanem azért, hogy bizonyos ismétlődő feladatokat ne nekem kelljen újra és újra kézzel végigcsinálnom. És itt léptek be az automatizmusok az életembe.
Nem akarok mindent automatizálni
Sőt. Vannak dolgok, amiket biztosan nem adnék át egy rendszernek. A végső döntéseket például továbbra is én szeretném meghozni. És vannak olyan helyzetek is, ahol a személyesség számít. Ott nem szeretném, hogy egy automatikus folyamat helyettesítse azt, amit én emberként tudok hozzátenni. Önazonos szeretnék maradni. Ezért még akkor is, ha egy feladatot egy rendszerrel végeztetek el, én döntöm el, hogy az eredmény valóban illik-e hozzám, és ha szükséges, módosítom.
A kontroll számomra pontosan így marad meg a munkámban.
Én mondom meg, mit szeretnék.
Én ellenőrzöm az eredményt.
Én hozom meg a végső döntést.
A rendszer pedig segít a megvalósításban.
A „majd inkább megcsinálom én” hozzáállásnak hosszú távon ára lehet
Ma még lehet, hogy gyorsabbnak tűnik megcsinálni valamit saját kezűleg.
„Mire elmagyarázom valakinek, inkább megcsinálom én.”
„Mire beállítom, inkább elküldöm én.”
„Mire kitalálom, hogyan lehetne automatizálni, inkább megcsinálom kézzel.”
Ismerős? Csakhogy ha minden egyes alkalommal ezt választod, egy idő után te magad leszel a vállalkozásod szűk keresztmetszete, mert túl sok mindenhez van rád szükség. És ennek előbb-utóbb ára lesz. Kevesebb szabadidő, több stressz, folyamatos rendelkezésre állás. És az érzés, hogy hiába vagy vállalkozó, mégsem lett több szabadságod.
Talán nem a kontrollt kell elengedned
Hanem azt a gondolatot, hogy csak akkor van kontrollod, ha te csinálsz mindent. Én ma már inkább úgy gondolok erre, hogy a kontroll nem azt jelenti, hogy minden feladatot én végzek el. Inkább azt, hogy én döntöm el, melyik feladatot ki vagy mi végezze el. És szerintem ez óriási különbség. Mert hosszú távon nem egy olyan vállalkozást szeretnék, ahol én vagyok minden folyamat nélkülözhetetlen eleme. Hanem olyat, ahol a dolgok akkor is tudnak működni, amikor én éppen mással foglalkozom.
Amikor a családommal vagyok, pihenek vagy egyszerűen csak nem akarok dolgozni.
Az automatizálás tehát számomra nem arról szól, hogy a vállalkozásomat átadom egy rendszernek. Hanem arról, hogy végre én döntöm el, mihez van szükség rám és mihez nincs.
Az apró lépések is számítanak
Ahhoz, hogy ki tudjam alakítani azt a fajta vállalkozói működést, ami megengedi, hogy kevesebb idő mellett is ugyan olyan produktív maradhassak, nekem is meg kellett tennem az első, apró lépést. Már azzal is sokat léptem előre, és onnantól kezdve nem volt megállás. Több olyan automata folyamatot is kialakítottam magamnak, amik azóta is segítenek és támogatnak a mindennapi munkavégzésben. Így valóban jut időm arra is, ami igazán fontos.
Az első, apróbb időnyerő megoldásaimat pedig most megosztom veled teljesen ingyen is az Időnyerő Eszköztáramban, hogy akár már ma elkezdhesd kialakítani saját, egyszerűbb és gyorsabb működésedet. Ha pedig úgy érzed, a Gmail fiókodat is szeretnéd káoszmentessé tenni és jól kihasználni minden időnyerő funkcióját, akkor ismerkedj meg az Automata Gmail Asszisztenssel.
